Kalapvasárnap

...csacsogás a padon...

A kalaphetet ezennel hivatalosan és ünnepélyesen lezárom. Pedig jó móka volt.
Igaz a titkos célom, hogy megtaláljam az aprónak épp nem nevezhető fejem legtökéletesebb, legcsinosabb kalappajtását-  nem sikerült.

Így egyelőre a fejem is magányos marad és a kalapok is...talán nekik hamarabb akad gazdájuk.

Még az elmúlt egy-két napban készült néhány, az eddigiekhez hasonlóan hordható fejfedő, íme:

                                                                    

                                                                     ...a sötétkék fodorová...

...a málna pápaszemes bárka...

 

 

 

...a lila organzás bogyólakó...

                                                       

...a magányos, padon heverésző zöld...
                      ...aki néha káposztának hiszi magát...
                                

                 

                 

Ezzel a kalapmizéria lezárult, jó éjszakát.

Kalappéntek

A mai kalap egy igazi dzsolidzsóker. Az a fajta, amit bárki, bárhová fölvehet, elég egy kósza gondolat, miszerint "hmmm, ma felkapom a kalapom és már indulok is".... a sarki közértbe dörzsi szivacsért, állásinterjúra  valamely jólmenő ügyvédi irodába, esetleg a patikába köptetőért. Bárhová.
Ez a kalap örök darab lehet mindenki ruhatárában. Nem rí ki a tömegből, nem kell hosszasan igazgatni, macerálni hogy jól álljon, nem kényes semmire, igaz nem is vonzza a kíváncsi vagy épp irigykedő tekinteteket. A szürkeség ködjébe veszve éli mindennapjait jelentéktelenül, de hasznosan.  Egy ilyen kalapra az emberiség minden tagjának szüksége van. Télen fűt, nyáron hűt. Biztos társ. Az is lehet, hogy már viselik is embertársaim, csak jelentéktelen mivolta miatt ezidáig föl sem tűnt. Talán minden fogason, minden akasztón lóg egy hasonló, olykor magányos, elfeledett sapkalap, csak észre sem vesszük, unottan elfordulunk és továbblépünk. Én ezután jobban figyelek majd. Ti is tegyétek azt!

 

Valójában ez a kalapköltemény Nádudvaron készült, a nemezes oskolában, ahol tanultam, Pócs Judit meghívott vendégmester irányításával. Judit nagyszerű ember hatalmas tehetséggel, mégis szerénységgel megáldva. Ő aztán mestere a szoborszerű nemezeknek, színházi kalapkölteményeknek, rengeteget lehet tőle tanulni.

A kalap még nem készült el teljesen, hónapok óta várja a befejezést, de eddig mindhiába.
Addig is fölkapom, ha el kell szaladnom a postára vagy tüdőszűrésre, de jó szolgálatot tesz egy kevésbé sikeres fodrászlátogatás után is.

Kalapcsütörtök

Ezek a kalapok amolyan őszi szösszenetek. Meleg színekben, egyszerű formákban.
Az első selyemrátéttel, a második benemezelt üvegkaviccsal és csillogós szálakkal készült.

Nem igen tudok most írni. Nagyszerű napom volt, csodás emberekkel találkoztam és dolgoztam ma.
Délelőtt kicsikkel, délután nagyokkal.
Megyek aludni.
Rám fér.

Kalapszerda

Ezt a bejegyzést Jankával írom. 

Amit diktált: 
"Ezt a kalapot az anya nagyon sok ideig csinálta. Ezt a kalapot szerintem az iskolába is fel fogom venni, amint megszárad. Én az iskolába nagyon-nagyon sok nemez dolgot viszek be és az iskolába nagyon nagyon nagyon lükék a fiúk. A leglükébb a Zsombor és a barátnőmnek a Hannának nagyon szép ruhái vannak, és lehetne róla másolni nemez dolgokat." 

Amit ő maga gépelt, amíg én teát főztem: 
"azegyik barátnőm  kriszti  velegyhegedűrejárok   viszaazelőzőtémák  kalap"







Hát ez jut eszébe egy hat és fél évesnek erről a kalapról. Nekem meg az, hogy a csodálatos Pócs Judit kalapjait nézegettem, mielőtt nekiálltam, és direkt Jankának készült, türkizkékben, ahogy szereti. A fotó persze nem adja vissza a színét , de jelentem, ez egy türkizkék, lilásrózsaszín kalap. 
Selyemmel, kunkorokkal... olyan jó volt elkészíteni!

Janka, aki szerint a fiúk lükék...

Kalapkedd

A csavaros kalapot általában az erősen barázdált agyúak osztályába tartozó, csavaros eszűek rendjének egyedei viselik. Praktikus, mert ez a forma a nagy barázdált agynak kényelmes, meleg fekvést biztosít, miközben a nemez:
- megszűri az egészségre káros sugárzásokat,
-elvezeti az agymunka közben kicsapódó verejtéket, ezáltal megóv az agyhűléstől
- a gyapjúban lévő lanolin csökkenti, vagy megszünteti az esetleges gyulladásokat és serkenti a vérellátást az agyban
- segít kiválasztani a hasonló fajok képviselőit, mely hathatós segítséget nyújt a csavaros eszűek populációjának fenntartásához, egyedszámának esetleges növekedéséhez.

FIGYELEM! A kalapot hamisítják, illetve rendőrségi bejelentés alapján valószínűsíthető, hogy arra illetéktelenek (pl.: simaagyúak, eszetlenek és kockaagyak) illegálisan viselik megcsúfolva ezzel a barázdált agyúak egyedi kalapviselésről szóló törvény ide vonatkozó passzusát.

A képen látható személy egy korábbi- azóta már felszámolt -nemzetközi bűnbanda tagja, aki eszetlenségét leplezendő, egy régebbi prototípusba tartozó csavaros kalapot viselt huzamosabb ideig, megtévesztve ezzel az utca emberét, a barátait és szegény kisnyugdíjas édesanyját.

E kalapos személy kibújva a felelősségre vonás alól ismeretlen helyre távozott, a rendőrség azóta is nagy erőkkel keresi. Anyukája is üzent: "gyere haza kislányom, hagyj fel a bűnöző életmóddal, ne hozz szégyent szegény drága szüleid fejére... " Aki látja, ne közeledjen hozzá, veszélyes! Hívja az Országos  katasztrófavédelem Főigazgatóságát, vagy a Rendőrséget.

A csavaros kalap aludni tér...Fárasztó ám ennyi agyat cipelni, fűteni, szórakoztatni.

Kalaphétfő

 Kalaphetet tartok.

 Minden nap új kalap.

 A gond, hogy már csak nyolc perc van hátra a hétfőből.

 Szűkszavúnak kell hát lennem. Jajj.




A kalapról röviden:

... a kalap melegít,

 a gyerekeknek mind jól áll,






 akkor is ha túl nagy...

akkor is ha túl kicsi...

 Nekem meg nem. Soha... egyik sem.

 Holnap újra kalap...

Ülőpárna

Idén tavasszal csaptuk nyélbe az erdésszel az évszázad üzletét. Szőrkereskedelem. Szigorúan minőségi tanúsítvány, használati útmutató és számla nélkül. A szomszédos erdészet területén, békésen legelésző racka juhainak szőre, kontra, baráti vállveregetés. Micsoda biznisz! Az állatok szépnek, egészségesnek tűntek, afféle erdei hobbiállatként vígan bandukoltak az erdő rügyező ágai alatt, kecske, tyúk és kacsa társaikkal... elkerítve a szörnyen vad, vicsorgó erdei állatoktól. Megkérdeztem a vadászt, nyírják-e a juhokat? "Nyírjuk." -felelte. "Mikor?"-kérdem én. "Májusban". "És a szőr?"-kérdem én. "Kinek kell az?"-kérdi ő.... Hát így lett az enyém. Aztán mikor megkaptam lett nagy hümmögés és jajgatás...több volt benne a szalma, mint a szőr. Felkötöttem egy fára és egy bottal rendesen kiporoltam. Mit mondjak elég bizarr látvány lehetett. Ki is mostam. De végül szép hullámos fürtök maradtak.

Csak mostanság jutottam oda, hogy benemezeljem.
Egy türkmén mintás ülőpárnát készítettem a már említett racka, egy különleges közép-ázsiai juh, a karakül és a megszokott jóbarát a magyar merinó gyapjak keresztezésével.

A türkmén hagyományokhoz igazodva meghatározott színeket használtam: sárgát, ami a bölcsességet és a reményt,  vöröset, ami az életét, kéket, ami az elmúlást jelképezi és barnát az anyaföld színét. A körben futó pettyes rész az aladzsa, ami az élet kövecses útját jelképezi.

 A kontúrok kirakásával kezdtem, majd kitöltöttem a színekkel, végül beborítottam a barna háttérrel több rétegben, közrefogva a racka fürtöket körben . Aztán készre hengergettem-gyúrtam.

Ilyen lett...

Akár egy pajzs...